| Üdvözlet az oldal látogatóinak! Ezen az oldalon a Csepeli Műszaki Szakközépiskola (a továbbiakban CSMSZKI, Bp.) és a Csonka János Műszaki Szakközépiskola (CSJMSZKI, Szszmiklós) 2008-as közös, Európai Uniós Leonardo Pályázatában résztvevő diákok, illetve tanárok törökországi élményeiről olvashattok, illetve az élményeket illusztráló képeket nézhetitek meg. Törökországi vendéglátóink a kahramanmarasi Anadolu Teknik Lisesi Teknik Lisesi ve Endüstri Meslek Lisesi szakközépiskolájának vezetője, tanári kara és diákjai voltak, akiknek ezúton is köszönjük ezt a felejthetetlen három hetet! Mindannyian vegyes érzelmekkel vártuk a törökországi utazást, hiszen ez a dél-törökországi város nemcsak földrajzilag van távol tőlünk (Bp.-Kahramanmaras kb. 2,500 km), hanem otthonról úgy tűnt, hogy egy teljesen más kultúrába csöppenünk majd bele. Mindenki nagyon kíváncsi volt, de be kell vallani, hogy a középiskolai történelemórákon kívül, kevés információval rendelkeztünk erről a területileg és népességét tekintve is hatalmas országról, különösen a mai, modern Törökországról. Persze, sokan próbáltunk útikönyvekből tájékozódni, de valódi képet leginkább a saját tapasztalatainkon keresztül nyertünk erről a barátságos, nyitott és mindenkor segítőkész nemzetről. Az utazás egy isztambuli hétvégével kezdődött, amit az "időtlen" város számtalan, csodálatos műemlékének, művészeti kincsének megtekintésével töltöttünk (Kék Mecset, Aya Sofia, Top Kapi Seray, hogy csak néhányat említsünk). A tizenhárommilliós Isztambul egyszerűen lenyűgözött bennünket, és ezt az érzést csak fokozta az ott élő emberek vendégszeretete. Innen repülővel jutottunk el Kahramanmarasba, ebbe a török mércével "kis, vidéki" városba, ahol (a környező falvak lakosságát is beszámítva) körül-belül négy-ötszázezer ember él. A városról még kevesebbet tudtunk, mint Törökországról, de már Isztambulban felfigyeltünk a messzeföldön híres marasi fagylaltra. Ideérkezve megtudtuk, hogy a város a Kr.e. első és második évezred folyamán fontos települése volt a hettita birodalomnak, nevezetes erődje pedig a bizánci időkből épült. Mezőgazdasági termékein kívül (olíva, pisztácia, paprika stb.), a város jelentős kézműiparral rendelkezik (fafaragók, rézművesek, arany és ezüst ötvösök, cipészek, stb.), illetve ez az ország egyik textilipari fellegvára: több mint 300 kisebb-nagyobb gyárnak ad otthont, ahol az alapanyagoktól a késztermékekig mindenfélét gyártanak. Az első hét folyamán vendéglátóink iskolájával, illetve néhány más szakközépiskolával ismerkedhettünk meg. A hét végén a Világörökség részét képező, lélegzetelállítóan gyönyörű Kappadókiába kirándultunk, ahol a természet alkotta sziklaképződményeket hosszú évszázadok alatt az itt élők barlanglakásokká, templomokká, földalatti városokká alakítottak át. Erről a mesevilágról beszéljenek inkább a képek, mert szavakkal leírni nehéz, amit az ember lát, ha felmászik az ortahisar-i, vagy az uchisar-i sziklavárak tetejére. A kirándulás után a CSMSZKI-s fiúk vendéglátóinknál tanulmányozták az elektronikai képzés sajátosságait, míg a CSJMSZKI-s lányok a helyi MATESA textilgyár késztermék-csomagolási részlegében kamatoztathatták logisztikai ismereteiket. A következő hétvégét, az Iskenderun mellett található Arsuz üdülőfaluban töltöttük. Bár az időjárás nem volt kifejezetten nyárinak mondható, mindenki nagyon jól érezte magát a tengerparton. Az utolsó héten a CSJMSZKI-s diákok a holland logisztikai óriásvállalat, a TNT helyi fiókjánál voltak gyakorlaton, míg a CSMSZKI tanulói folytatták tanulmányaikat a vendéglátó iskolában. Most, hogy lassan véget ér a háromhetes program, mindannyian úgy érezzük, hogy rengeteget tanultunk az itt élőktől, az itt élőkről és felejthetetlen emlékekkel, hasznos tudással gazdagodva térünk haza. Törökország várja felfedezőit és újra-felfedezőit! |